Sziget Ischia

Ez a szócikk a szigetről szól. Hasonló címmel lásd még: Ischia (egyértelműsítő lap).

Legmagasabb csúcsa az Epomeo (788 m). A csaknem 50 km²-nyi területén 6 népes község (comune) osztozik, ezek közül is a legnagyobb maga Ischia a szigetet Procidától elválasztó Ischia-csatorna (olaszul Canale d’Ischia) partján. További települései: Barano d’Ischia, Casamicciola Terme, Forio, Lacco Ameno és Serrara Fontana. Közigazgatásilag Nápoly megyéhez tartozik. A sziget gazdasága a turizmuson alapul, ami a számos – vulkáni utóműködésnek köszönhető – termálvizű forrás miatt rendkívül fejlett.

Ischia
Ischia látképe Procidáról
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Campania
Megye	Nápoly megye
Legnagyobb település	Ischia (település)
Népesség
Teljes népesség	62 027 fő
Népsűrűség	1250 lakos/km² fő/km²
Ischia (település) népessége	18 253 fő (2004) +/-
Földrajzi adatok
Fekvése	Tirrén-tenger, Nápolyi-öböl
Szigetcsoport	Flegrei-szigetek
Terület	46,3 km²
Hosszúság	9,9 km
Szélesség	7,2 km
Tengerszint feletti magasság	789 m
Legmagasabb pont	Epomeo (787 m)
Elhelyezkedése
Ischia Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 43′ 52″, k. h. 13° 53′ 44″40.731111111111, 13.89555555555640.731111°N 13.895556°E, k. h. 13° 53′ 44″40.731111111111, 13.89555555555640.731111°N 13.895556°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Ischia témájú médiaállományokat.

Vergilius Inarime, később Arime néven emlegeti, valószínűleg az Iliaszra utalva (Tüphónt Arimois sziklájához láncolták). A rómaiak Aenaria, a görögök pedig Pithékusszai néven emlegették (latinosan Pithecusae). Idősebb Plinius a görög elnevezést a szigeten található agyaggödrökkel társítja, melyek anyagából püthekoszokat (gabonatároló) készítettek. Római elnevezését Aineásszal hozza kapcsolatba. Mai megnevezésének első írásos emléke 813-ból származik: III. Leó pápa egy Nagy Károlyhoz írt levelében említést tesz egy "iscláról" (az insula egyik változata, jelentése sziget).

 

A sziget megközelítőleg trapéz alakú, Nápolytól 30 km-re fekszik, kelet-nyugati irányban 10 km hosszú, észak-déli irányban 7 km széles. A sziget kialakulása mintegy 150 000 évvel ezelőtt kezdődött és a Campi Flegrei vulkanizmusához kapcsolódik. Legrégebbi részei a keleti oldalon találhatók. Az Epomeo, a sziget legmagasabb csúcsa kb. 55 000 esztendeje alakult ki. A sziget másik hegycsúcsa a Vico. A szigetet az olaszok Isola Verdének, azaz „zöld szigetnek” nevezik a gazdag növénytakarójának köszönhetően (mandulafenyő ligetek, szelídgesztenye-erdők, narancs- és citromkertek, szőlőültetvények). 1883-ban és 2017-ben a szigetet erős földrengés rázta meg.

Ischia éghajlata mediterrán: az évi átlaghőmérséklet 18 °C, a legalacsonyabb téli hőmérséklet 9° (januárban), a legmagasabb nyári hőmérséklet pedig 35° (augusztusban). A levegő átlagos nedvességtartalma 63%.

 

Az ókorban

A Vico-csúcs környéke már a bronzkorban lakott volt, ezt az itt talált régészeti leletek bizonyítják. I. e. 8 században Khalkiszból ide érkezett görög telepesek várost alapítottak, ahonnan az etruszkokkal való kereskedelmet irányították. Virágkorában Pithekoussainak több mint 10 000 lakosa volt.

1953-ban a szigeten találták meg a Nesztór-serleget, ami i. e. 730-ból származik és az első, Iliaszra utaló írásos emlék. A néhány rá vésett sor küméi-ábécében íródott, mely a latin előfutára.

I. e. 474-ben szürakúszai I. Hérón a küméiek segítségére sietve az etruszkokkal folytatott háborúban, elfoglalta a Ischiát és a környező szigeteket. Ekkor épült fel a sziget első erődítménye, amely még a középkor során is fennállt. A rómaiak i. e. 322-ben foglalták el Ischiát és Neapolist. Augustus Capriért a nápolyiaknak cserébe adta Ischiát.

A középkortól a 16. századig

A Nyugatrómai Birodalom bukása után a népvándorlás időszakában többször is elfoglalták, előbb a herulik, majd az osztrogótok. A 6. század elején a Bizánci Birodalom birtoka lett, majd 588-ban a Nápolyi Hercegség szerezte meg. A 9. században kétszer is (813 és 847) kirabolták a szaracénok. 1004-ben II. Henrik német-római császár foglalta el, 1130-ban pedig II. Roger, Szicília normann uralkodója. A 12. században a pisaiak szintén kétszer kifosztották a sziget településeit, majd a Staufok trónra kerülésével a Szicíliai Királyság része lett. 1282-ben, a szicíliai vecsernyét követően a sziget lakossága fellázadt és III. Aragóniai Pétert támogatta a nápolyi trónért való küzdelemben. Csak 1299-ben sikerült II. Anjou Károlynak elfoglalnia. A következő évszázadokban a sziget többször is gazdát cserélt, a nápolyi trónért való küzdelem kimenetelének függvényében.

A 16-18. században

A 15. században a sziget lakossága többször is kalóztámadások áldozata lett. 1543-ban és 1544-ben Hajreddin Barbarossa, több mint 4000 lakost ejtett fogságba. 1548-ban és 1552-ben utódja, Turgut reisz fosztotta ki. A 17. század elején, a kalóztámadások ritkulásával alakult ki a mai Ischia. A kalózok utoljára 1796-ban törtek a szigetre. 1647-ben, az Első Nápolyi Köztársaság idején a sziget lakossága – sikertelenül – lázadt fel a helyi nemesurak ellen.

A 18. századtól napjainkig

A szigetet birtokló spanyol De Ávalos (D’Avalos) család kihalásával 1729-ben Ischia a nápolyi király birtoka lett. 1734-től a király által kinevezett kormányzó irányította a sziget ügyeit. 1799-ben támogatta a tiszavirág-életű Parthenopéi Köztársaságot. A felkelést Nelson admirális csapatai verték le, a helyreállított Bourbon-hatalom számos lázadót halálra ítélt. A sziget 1861-ben, Két Szicília Királyságának részeként csatlakozott az újonnan megalapított Olasz Királysághoz.

Az 1883. július 28-i földrengés romba döntötte a sziget nyugati oldalán fekvő Casamicciola Terme és Lacco Ameno településeket.

Napjainkban Ischia Olaszország egyik legjelentősebb turistacélpontja: évente több mint 6 millióan látogatják meg.

 

Ischia területe közigazgatásilag Nápoly megyéhez tartozik. A sziget települései:

• Barano d’Ischia
• Casamicciola Terme
• Forio
• Ischia
• Lacco Ameno
• Serrara Fontana

Napjainkban a sziget gazdaságának fő mozgatórugója a turizmus. Fejlesztésére már az 1950-es évektől kezdve nagy figyelmet fordítottak, fő turisztikai vonzerejét a számos termálvizű forrás adja, melyek köré számos gyógyszálló épült.

A hagyományos gazdasági ágazatok itt a mezőgazdaság és a halászat, amelyek jelentősége azonban csekély a turizmuséhoz viszonyítva. A kiváló vulkanikus eredetű termőtalajon jó minőségű szőlő és olíva terem. A halászat visszaeséséhez hozzájárult az olasz állam azon intézkedése, melyben megszabta a Tirrén-tenger halászati kvótáit.

A sziget csak hajón közelíthető meg. Rendszeres járatok indulnak Ischiára Nápolyból és Pozzuoliból. A szigeten három kikötő található: Ischiában, Forióban és Casamicciola Termében. A szigeten fejlett a közúti hálózat.

A szigetről, szépségeiről és történetéről számos irodalmár megemlékezik műveiben:

 

 

 

• 1936 – Il Corsaro nero – Amleto Palermi,
• 1937 – Il Dottor Antonio – Enrico Guazzoni,
• 1949 – Campane a martello – Luigi Zampa,
• 1950 – Il Mulatto – Francesco De Robertis,
• 1950 – La Scogliera del peccato – Roberto Bianchi Montero,
• 1952 – The Crimson Pirate – Robert Siodmak,
• 1953 – Il Mostro dell'isola – Roberto Bianchi Montero,
• 1954 – Lacrime d'amore – Pino Mercanti,
• 1956 – Suor Letizia – Il più grande amore – Mario Camerini,
• 1957 – Vacanze a Ischia – Mario Camerini,
• 1958 – Sissi a Ischia – Alfred Weidenmann,
• 1959 – Plein soleil – René Clément,
• 1960 – Appuntamento a Ischia – Mario Mattòli,
• 1960 – Morgan il pirata – Primo Zeglio,
• 1962 – Diciottenni al sole – Camillo Mastrocinque,
• 1963 – Cleopatra Joseph L. Mankiewicz,
• 1966 – Caccia alla volpe – Vittorio De Sica,
• 1966 – Ischia operazione amore – Vittorio Sala,
• 1972 – Avanti! – Billy Wilder,
• 1976 – La Professoressa di scienze naturali – Michele Massimo Tarantini,
• 1977 – La Vergine, il Toro e il Capricorno – Luciano Martino,
• 1998 – Il Commissario Raimondi – Paolo Costella,
• 1999 – Cient'anne – Ninì Grassia,
• 1999 – The Talented Mr. Ripley – Anthony Minghella,
• 2001 – Se lo sai sono guai – Michele M. Tarantin,
• 2003 – Il Paradiso all’improvviso – Leonardo Pieraccioni,
• 2010 – I delitti del cuoco – Alessandro Capone

• New Guide to Naples and Surrounding Area ISBN 88-8180-084-5
• Monos János: Capri, Ischia, Salerno, Sorrentói-félsziget, Amalfi partvonal (Dekameron Könyvkiadó, 2006) ISBN 978-963-9331-74-7

• Ischia Online (olaszul)
• Ischia.it (olaszul)
• Ischia geológiája (angolul)
• Meteorológiai állomás (olaszul)
• Teleischia (olaszul)