Eric Richard Porter (London, 1928.
április 8. – London, 1995. május 15.) brit színpadi és filmszínész. Az angol színpadokon Shakespeare egyik legkiemelkedőbb tolmácsolója volt. Magyarországon legismertebb televíziós szerepei Soames Forsyte, az 1967-es A Forsyte Saga angol (BBC) tévésorozatban és Moriarty professzor szerepe az 1984–1994 között futó Sherlock Holmes kalandjai tévésorozat utolsó részeiben. Soames-alakításáért megkapta a legjobb televíziós színésznek járó BAFTA-díjat. Magyar szinkronhangját legtöbbször Tomanek Nándor adta.
Eric Porter | |
Susan Hampshire és Eric Porter (Fleur Mont és Soames Forsyte szerepében, 1967) | |
Született | Eric Richard Porter 1928. április 8. Shepherd’s Bush |
Elhunyt | 1995. május 15. (67 évesen) London |
Állampolgársága | brit |
Nemzetisége | angol |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | Amerikai Könyvdíj (2003) |
Halál oka | vastagbélrák és végbélrák |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1945–1994 |
Híres szerepei |
|
Díjai | |
BAFTA-díj (Legjobb tévés férfi színész, 1967/1968) | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Eric Porter témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Egyszerű londoni munkáscsaládban született. Apja autóbuszvezető volt. Tizenhat éves korában kezdett színpadokon játszani anélkül, hogy bármilyen színművészeti képzést kapott volna. 1945-ben, tizenhét évesen egy wimbledoni ifjúsági színpadon való fellépés után jelentkezett a Robert Atkins által vezetett stratford-upon-avoni Shakespeare Memorial Theatre társulatához. Felvették, és egy éven át szerződéssel játszott a stratfordi színháznál.
A következő években tekintélyes színházi társulatokban dolgozott, így Sir Lewis Casson és Sir Donald Wolfit keze alatt. Sir Wolfit egyéni felfogása a Shakespeare-művek, elsősorban a Lear király interpretálásának módjáról alapvetően befolyásolta a fiatal Porter színészi játékát, Michael Billington színikritikus szerint hátrányosan. Sir Casson és Sir Wolfit társulatival az ifjú Porter országos színpadi turnéra utazott, sőt egy kanadai turnéra is eljutott. 1948–1950 között a birminghami Repertory Theatre színpadán játszott. A következő években Londonban lépett fel, az angol színházi világ kiemelkedő művészei, Alec Guinness és John Gielgud mellett. Tehetségével fokozatosan nevet szerzett, meghívták a londoni Old Vic és a bristoli Old Vic színházakhoz. Az utóbbiban 28 esztendősen megkapta Lear király szerepét. A színházlátogató közönség nagyrésze azonban továbbra is alig ismerte.
Porter számára a nagy áttörést az 1959-es év hozta el, amikor a londoni Royal Court Theatre színpadán Peggy AshcroftHenrik Ibsen: Rosmersholm című színművében. A darabot a londoni West Enden is bemutatták. Porter alakítását az Evening Standard újság kritikusa kiemelkedő színvonalúnak minősítette. Ekkor figyelt fel rá Peter Hall rendező, aki szerződést kínált neki a Royal Shakespeare Company újonnan szervezett társulatában. Porter a társulat nevezetes tagjai, Peggy Ashcroft, Christopher Plummer, Donald Sinden , David Warner és Ian Holm mellett klasszikus Shakespeare-főszerepeket alakított. Játszotta Odüsszeuszt a Troilus és Cressidában, Leontészt a Téli regében; Shylockot A velencei kalmárban; Malvoliót a Vízkereszt, vagy amit akartokban. Címszerepet kapott a IV. Henrik és a Machbeth c. Shakespeare-drámákban. Címszerepeket vitt több kortárs színműben is, így Jean Anouilh Becket c. tragédiájában.
mellett ő játszotta Rosmer szerepétNemzetközi ismertségét azonban nem színpadi szerepeivel szerezte, hanem brit televíziós filmekben és sorozatokban nyújtott sikeres alakításaival. 1967-ben a BBC Forsyte Saga című 26 részes sorozatának összes epizódjában szerepelt, Soames Forsyte, a paternalista karakterű családtag szerepében, fiatalkorától késő öregkoráig. A sorozat nagy nemzetközi sikert hozott, Soames alakításáért Porter 1968-ban megkapta a legjobb televíziós férfi színésznek járó BAFTA-díjat.
A siker előmozdította angliai színházi karrierjét is, parádés színpadi szerepet kapott Christopher Marlowe, George Bernard Shaw és Shakespeare műveiben, köztük több kiemelkedő Lear király-alakításban remekelt.
A szerény és visszahúzódó természetű Portert zavarta a sikersorozat nyomán iránta megnyilvánuló erős sajtóérdeklődés. Hosszú évekre visszavonult, több magas kitüntetést visszautasított, a színpadon kívül keveset mutatkozott a nyilvánosság előtt. Az 1980-as évek elején visszatért, és ismét rendszeresen játszott színpadon, filmvásznon és a televízióban is. 1981-ben Ferdinand Fairfax rendező Winston Churchill: The Wilderness Years című sorozatában Neville Chamberlain egykori miniszterelnök megformálását a kritika az egekig magasztalta.
Egyik utolsó tévés szerepében, az 1980-as évek közepén Moriarty professzort, a szervezett bűnözés főnökét, a Jeremy Brett által alakított Sherlock Holmes esküdt ellenségét testesítette meg a Sherlock Holmes visszatér tévésorozat több epizódjában. Az 1985-ös Twist Olivér tévésorozatban a gonosz Fagin szerepét játszotta.
Munkássága súlypontjának egész életében a színpadot tekintette. Mozivásznon ritkábban jelent meg, szinte mindig mellékszerepekben. Drámai tehetségét ezekben az apró szerepekben is megmutatta. Játszott A Római Birodalom bukása című monumentális történelmi kalandfilmben (1964); Fred Zinnemann 1973-as politikai thrillerében, A Sakál napjában; megjelent egy 1935-ös Hitchcock-klasszikusnak, a 39 lépcsőfoknak 1978-as remake-jében; a Hennessey című filmdrámában (1975); és a Frances Hodgson Burnett regényeiből készült 1980-as családi filmben, A kis lordban.
1988-ben Tennessee Williams Macska a forró bádogtetőn című drámájában, „Big Daddy” szerepében tért vissza a színpadra. Utolsó éveiben több rendezésben is játszotta Lear királyt, köztük a Jonathan Miller által rendezett előadásban, a londoni Old Vic színházban. 1991-ben újra Malvoliót alakította a Vízkereszt, vagy amit akartok Sir Peter Hall által rendezett változatában, a Playhouse Theatre-ben, majd egy évvel később a londoni National Theatre-ben Csehov Ványa bácsijának Szerebrjakov professzorát játszotta, Sean Mathias rendezésében.
1995. május 15-én, 67 éves korában hunyt el Londonban, vastagbélrák következtében.
Porter gondosan elrejtette a nyilvánosság elől homoszexualitását, mely az 1960-as évek Nagy-Britanniájában büntetendő cselekménynek minősült. Susan Engel színésznő (egy Robert Sellersnek adott 2016-os interjúban) elmondta, hogy a Forsyte-sorozat 1967-es kiugró sikere Portert ünnepelt, keresett nemzetközi filmsztárrá emelhette volna. Világszínvonalú szerepeket kellett volna kapnia, de ezek elmaradtak. Porter szenvedett önnön szexualitásától, kerülni akarta a társadalmi konfrontációt, és több sorstársaihoz hasonlóan a visszahúzódást választotta.
2017-ben, a Forsyte Saga sorozat ötvenéves jubileumán a Telegraph arról írt, hogy Portert többen titkos homoszexuálisként tartottak számon, és a színészt nagyon zavarta a feléje irányuló sajtóérdeklődés fellángolása.
Helen Monk, Porter jó barátja és 2017-es életrajzának (Eric Porter: The Life of an Acting Giant) írója azt írta, Porter biszexuális lehetett. A nyilvánosság előtt folyó társasági életben négy évtizeden át látványos viszonyokat folytatott egy sor előkelő és híres asszonnyal, hogy valódi irányultságát rejtve tartsa. Nem akart Hollywoodba menni, visszautasította a Brit Birodalom Rendjét és a lovaggá ütést is.
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Eric Porter (színművész), which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.