Attár

Attár a Nisápur mellett Kerbenben született. Édesapja vagyonos fűszerkereskedő volt, és halála után egy ideig Attár vezette a rá maradt virágzó üzletet. (Innen ered az 'Attár' név is, amely arabul fűszer- és illatkereskedőt jelent.) Egy dervis hatására mondott le világi javairól, és elkezdett foglalkozni a szúfizmussal és az aszkézissel. Miszticizmussal átszőtt művei nagy hatással voltak kortársaira, akik csodás dolgokat meséltek róla. Az öreg Attár megérte a mongol hódítást. A hagyomány szerint 110 éves aggastyán volt, amikor egy mongol katona megölte.

Az ugyancsak híres misztikus költő, a 13. századi Dzsalál ad-Dín Rúmí így ír róla: „Attár maga a lélek volt, Szenái [híres misztikus] annak két szeme. Mi csak Szenái és Attár után jöttünk.”

Attár számos, általában hosszú költeményt hagyott hátra maga után. Keleti életrajzírói szerint összes művének terjedelme 100.000 verssor felett volt, bár napjainkra egy része elveszett. Legismertebb művei:

• Pend Námeh ('A tanács könyve')
• Mantik ut-tair ('Madárnyelv')
• Eszrár námeh ('Titkok könyve'), a mű még a 19. században is közkézen forgot a Közel-Keleten kőnyomatú kiadásokban. Formatökélye és emelkedett panteizmusa biztosítják számára az utókor megbecsülését
• Tezkereh el-Evlijá, a muszlim szentek és próféták életét tárgyalja

• Ferid ed Din Attar: A madarak tanácskozása. Az iszlám misztika gyöngyszemei; ford. Nádassy László; Hermit, Miskolc, 2001

•  
  Mantik ut-tair
•  
  Mantik ut-tair
•  
  Mantik ut-tairr
•  
  Mantik ut-tair

• Bokor József (szerk.). Attár, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2016. március 11.