Al-Mutamid Abbászida Kalifa: Abbászida kalifa

Ebben a szócikkben az arab nevek magyaros átírásban szerepelnek.

október 15.), al-Mutavakkil fia volt az Abbászida-dinasztia tizenötödik kalifája (uralkodott 870-től haláláig). Melléknevének (al-Mutamid ala l-láh) jelentése: [Istenre] támaszkodó. Uralkodása alatt sikerült felszámolni a szamarrai anarchiát, ám ez jórészt nem az ő érdeme volt.

al-Mutamid ala l-láh
Abu l-Abbász Ahmad al-Mutamid ala l-láh
Kalifa
Uralkodási ideje
870 júniusa – 892. október 15.
Elődje	al-Muhtadi kalifa
Utódja	al-Mutadid kalifa
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Abbászidák
Született	844 (?) Szamarra
Elhunyt	892. október 15. (48 évesen) Szamarra
Édesapja	al-Mutavakkil kalifa
Testvére(i)	Al-Mutazz abbászida kalifa Al-Muntaszir abbászida kalifa Al-Muwaffaq Al-Mu'ayyad
Gyermekei	Al-Mufawwad
A Wikimédia Commons tartalmaz al-Mutamid ala l-láh témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Al-Mutamid al-Mutavakkil harmadik trónra lépő fia volt al-Muntaszir és al-Mutazz után. 870-ben tették trónra a szamarrai török tisztek, miután végeztek erényes és erkölcsös unokafivérével, al-Muhtadival. Al-Mutamid nem volt különösebben tehetséges, így egymaga nem tudta megmenteni birodalmát a 869-től dühöngő dél-iraki zandzs-felkeléstől, sem a gyakorlatilag önállóan regnáló egyiptomi emírtől, Ahmad ibn Túlúntól, sem a Szisztánból kiindulva 873-ban Horászánt, 875-ben pedig Fárszot és Húzisztánt elfoglaló Jakúb ibn al-Lajsztól.

A hatalmas veszély közepette a kalifa megbékélt addig trónigénnyel fellépő fivérével, al-Muvaffakkal, aki 875-ben gyakorlatilag átvette a hatalmat a kalifátus felett. Al-Mutamid tehetetlenül szemlélte, hogy régensként uralkodó bátyja úrrá lesz a szamarrai török parancsnokokon, Transzoxániát támaszpontul kiépítve a számánida Naszrot nevezi ki az egész terület helytartójává, majd 876-ban Dajr al-Ákúlnál szétveri a Szaffáridák Bagdad felé törő seregét. A csatában megsérülő Jakúbot követő öccsét, Amr ibn al-Lajszot fivére 879-es halála után el is ismerték horászáni emírnek.

Miután a keleti fenyegetéssel leszámolt, az al-Mutamid helyett uralkodó al-Muvaffak a zandzs letörésével próbálkozott, ám rövidesen megelégelte Ahmad ibn Túlún egyiptomi emír kelletlenségét és csekély hozzájárulását a küzdelemhez, ezért megpróbálkozott Egyiptom lerohanásával. Vállalkozása nem sikerült túl fényesen: 877-ben vereséget szenvedett, és a következő évben az immár teljesen önállósodott emír Szíria nagy részére is kiterjesztette befolyását. Mivel azonban keletebbre nem akart terjeszkedni, a kormányzat minden erejével a hatalmas pusztítást és bevételkiesést okozó, Baszra körül összpontosuló lázadók ellen fordult, akiket csak hosszú harcok árán sikerült levernie 883-ra.

Al-Mutamidnak az öröklési rend alakulásába sem volt beleszólása: az élete végén betegeskedő al-Muvaffak saját fiát, al-Mutadidot jelölte ki örökösének. A régens, aki egy időre megerősítette a rogyadozó kalifátust, 891-ben, bábja pedig 892-ben hunyt el.

• The Cambridge History of Islam, I/A kötet. Szerk.: P. M. Holt, Ann K. S. Lambton, Bernard Lewis.
• Lapidus, Ira M.: A History of Islamic societies. Cambridge University Press, 1988.
• Cahen, Claude: Az iszlám a kezdetektől az oszmán birodalom létrejöttéig. Budapest, Gondolat, 1989.

• Kalifák listája
• Kalifák családfája

Elődje: al-Muhtadi

Kalifa 870 – 892

Utódja: I. al-Mutadid