Egérfélék: Emlőscsalád

Az „egér” című lap ide irányít át. Hasonló címmel lásd még: egér (számítástechnika).

Egérfélék
Evolúciós időszak: Kora miocén – jelen
Erdei egér (Apodemus sylvaticus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Euarchontoglires Csoport: Glires Rend: Rágcsálók (Rodentia) Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha) Öregcsalád: Muroidea Illiger, 1811 Család: Muridae Illiger, 1811
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Egérfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Egérfélék témájú médiaállományokat és Egérfélék témájú kategóriát.

A család fajai az egész világon elterjedtek. Még a Déli-sarkvidéken is megtalálhatók.

A rágcsálók legfajgazdagabb családja 817 fajjal.

Zambiában és Malawin az egérhús csemegének számít.

Az egérfélék kis termetűek, a legtöbb faj testhossza farok nélkül 10 cm körüli. A legkisebb faj az afrikai törpeegér (4,5–8 cm), a legnagyobb a Phloeomys cumingi (44–48 cm, 1,45-2,1 kg). Rendszerint karcsúak, a testüknél hosszabb farokkal, jól fejlett tapogatószőrökkel, de mindezek erősen változhatnak. Egyes fajok hosszú lábaikkal ugrálnak, míg mások széles talpukkal és fogófarkukkal inkább a mászáshoz idomultak. Megint más fajoknak nincs egyik adaptációja sem. Leggyakrabban barnák, de vannak köztük szürkék, feketék, és előfordulnak fehér foltok is.

Általában kiválóan hallanak és szagolnak. Sok faj, például az ugróegerek (Dipodidae) a sivatagi körülményekhez alkalmazkodtak, és csekély vízmennyiséggel hosszú ideig bírják. Állkapocsizmaik erősek. Fogképletük: ${\displaystyle {\tfrac {1.0.0.1-3}{1.0.0.1-3}}}$ 

Gyakran szaporodnak, almaik általában nagyok. Vemhességi idejük többnyire 20-40 nap. A kölykök általában szőrtelenül és vakon születnek, habár vannak kivételek, például az Acomys.

 

Az egérfélék majdnem minden helyen megtalálhatók a világon. Kivételt az óceáni szigetek és az Antarktisz jelentenek. Néhány fajt, mint a házi egeret és a házi patkányt az ember terjesztette el.

Az egérfélék sokféle biotópot elfoglalnak, a trópusi esőerdőktől a tundrákig. Bár a legtöbbjük szárazföldi, vannak félig vízi életmódú és fán élő fajok is.

Az egérfélék sokféle táplálkozási típust képviselnek a mindenevő generalistától, ami a csokit és a cipőtalpat is megeszi, a specialistákig, amik csak földigilisztával, gombával vagy vízi gerinctelenekkel táplálkozik. A legtöbb faj inkább növényeket és gerincteleneket eszik, gyakran tárolnak magvakat és más növényi anyagokat a szűkösebb időkre. A méhészetben több faj is problémás, mert amikor a méhek elülnek, akkor behatolnak a kaptárba, és fészket raknak ott. Szagukkal, rágcsálásukkal zavarják a méheket, rongálják a lépeket. Az enyhébb idő elérkeztével elhagyják a kaptárat, vagy a méhek agyonszurkálják. Hét mm-es ráccsal szoktak védekezni ellenük.

Állkapcsuk sciurognathous típusú, és diasztémájuk is van. Nincs szemfoguk, és nincsenek előőrlőik sem. A legtöbb fajnak három őrlője van, és ezek természete fajonként változó.

Egyes fajok társasak, mások magányosak. Megszokott, hogy a nőstények évente több almot szülnek. A melegebb területeken egész évben szaporodnak. Habár a legtöbb faj várható élettartama nem éri el a két évet, gyors szaporodási ciklusuk miatt képesek hamar elszaporodni, ha sok a táplálék, és ugyanilyen hamar visszaesni, ha az élelem elfogyott. Ez gyakran három-négyéves ciklusokban következik be.

Az egérfélék evolúciója sok más kis termetű emlőshöz hasonlóan a leletek hiánya miatt kevéssé ismert. Valószínűleg hörcsögszerű emlősökből fejlődtek ki Ázsiában a miocén kezdetén. Csak ezután kezdtek el terjeszkedni a hűvösebb éghajlatú területek felé. A holocén alatt mindenütt gyakorivá váltak, ami az ember vándorlásaihoz köthető.

A családba az alábbi 5 alcsalád tartozik:

• Deomyinae Thomas, 1888 - 44 faj
• Versenyegérformák (Gerbillinae) Gray, 1825 - 103 faj
• Leimacomyinae Musser & Carleton, 2005 - 1 faj
• Egérformák (Murinae) Illiger, 1811 - 639 faj
• Szélesfülűegér-formák (Otomyinae) Thomas, 1897 - 30 faj

Korábban a következő családok és alcsaládok fajait is az egérfélék családjába sorolták: pocokformák (Arvicolinae), hörcsögformák (Cricetinae), sörényespatkány-formák (Lophiomyinae), betűfogúformák (Sigmodontinae), hörcsögpatkányformák (Cricetomyinae), kúszóegérformák (Dendromurinae), madagaszkáriegér-formák (Nesomyinae), petromyscinae, mystromyinae, calomyscidae, tüskéspelefélék (Platacanthomyinae), földikutyaformák (Spalacinae), gyökérrágóformák (Tachyoryctinae) és zokorformák (Myospalacinae).

 

Az egérfélék szerepelnek az irodalomban, köztük népmesékben és tündérmesékben is. A Hamelni patkányfogó című mesében a patkányfogó magával csalja a patkányokat, de nem fizetik ki a bérét, így a gyerekeket is elviszi. Bővebben lásd itt: A hamelni patkányfogó. Egerek szerepelnek Beatrix Potter könyvecskéiben, többek között a ikövetkezőkben: The Tale of Two Bad Mice (1904), The Tale of Mrs Tittlemouse (1910), The Tale of Johnny Town-Mouse (1918), and The Tailor of Gloucester (1903). Ezek közül a legutóbbit J. R. R. Tolkien írta, és talán a legközelebb áll a tündérmeséhez, a többi állatmese. Aesopus meséi között is van, amiben egerek szerepelnek, mint A macska és az egér, és A béka és az egér. James Herbert regényében, a The Ratsben (1974), egy csapat óriáspatkány megeszik egy csavargót.

• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
• Pocokformák
• ITIS szerinti rendszer besorolása
• Örösi Pál Zoltán: Méhek között (1957).

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Muridae című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Egérfogó