S: A latin írásrendszer betűje

Az s a latin ábécé tizenkilencedik, a magyar ábécé harmincegyedik betűje.

Számítógépes használatban az ASCII kódjai: nagybetű (S) – 83, kisbetű (s) – 115.

A betű eredetileg a sémi Šîn-ből származik, és kiejtése megfelelt a mai magyar S kiejtésének [ʃ].

A betűnek egészen a 19. századig volt egy úgynevezett "hosszú" változata (ſ), amelyet a különböző nyelvek szó elején és belsejében használtak, míg a ma használt "s" forma csak szó végén fordult elő (pl: iſa). Az ſ kihalásának oka nagy valószínűséggel az volt, hogy könnyen össze lehetett keverni a kisbetűs f-fel. A német nyelvben még megtalálható az ſz-ből kialakult változata, a ß (scharfes-S vagy ess-zett).

Hangértéke

Jelentései

Fizika

Kémia

  • S: a kén (lat sulphur) vegyjele
  • s: a gömbszimmetrikus alhéj jelölése (l=0)

Közgazdaságtan

Matematika

  • s: a háromszög kerületének fele (k/2)
  • s: a súlyvonal jele
  • S: a súlypont jele
  • S: Hangértéke, Jelentései : a szedenionok jele

Számítástechnika

  • S: S programozási nyelv
  • : A HTML jelölőnyelvben az áthúzott szöveg (ang strikethrough text) kezdetét jelöli
  • s: a rendszer (ang system) attribútum rövidítése

Egyéb

A Wikimédia Commons tartalmaz S témájú médiaállományokat.